Fogadjunk, hogy tele a telefonod motivációs videókkal. És pont ettől érzed magad rosszul.

Este van, az ágyadban fekszel, és pörgeted a feeded. Szinte már automatikusan mozog a hüvelykujjad. Egyszer csak szembejön egy videó: energikus zene, gyors vágások, egy magabiztos arc, aki elmondja neked a „3 TIPPET, AMIVEL MEGVÁLTOZTATOD AZ ÉLETED”. Egy pillanatra megállsz. Az agyad kap egy apró dopamin-fröccsöt. Úgy érzed, ez az! Ez hiányzott! Elmented a videót a „hasznos” vagy „inspiráció” mappába, és egy pillanatra megnyugszol. Úgy érzed, tettél valamit a fejlődésedért. De fogadjunk, hogy azt a videót soha többé nem nézed meg. És ez nem a te hibád. Sőt, ez a mechanizmus az, ami a leginkább rombolja az önbecsülésedet. De vajon miért?

A pszichológiai csapda: Miért működnek ellened ezek a videók?

A probléma nem a szándékkal van. Te tényleg fejlődni szeretnél. A gond a módszerrel van, amit ezek a tartalmak kínálnak. Három fő pszichológiai csapdába sétáltatnak bele, szinte észrevétlenül.

1. Az összehasonlítás pokla: Leon Festinger már az 1950-es években leírta a Társas Összehasonlítás Elméletét, ami ma, a közösségi média korában aktuálisabb, mint valaha. Amikor egy tökéletesre vágott videót nézel egy tökéletesnek tűnő emberről, aki egy tökéletesnek beállított életet él, az agyad azonnal mérlegelni kezd. Nem a saját utadat, a saját tempódat, a saját körülményeidet veszed alapul, hanem egy idealizált, a valóságból kiragadott képhez méred magad. A University of Pennsylvania kutatása is kimutatta, hogy már a social media használatának napi 30 percre való csökkentése is jelentősen enyhítette a magányosság és a depresszió tüneteit a résztvevőknél. Miért? Mert kevesebb esélyük volt beleesni ebbe a csapdába. Észrevetted már magadon, hogy egy-egy ilyen videó után rosszabbul érzed magad a bőrödben, mint előtte?

A social media nem az ablakod a világra. Inkább egy kirakat, ahol mindenki a legszebb portékáját állítja ki. Ne a te hétköznapjaidat hasonlítsd az ő ünnepnapjaihoz.

2. A tanult tehetetlenség melegágya: Ezek a videók „tuti tippeket” és „gyors megoldásokat” ígérnek. Kipróbálod a „tökéletes reggeli rutint”, ami a videóban 30 másodpercbe sűrítve zseniálisnak tűnik. De a te életedben ott a kutya, a gyerek, a korai meeting, és harmadnapra az egészből nem marad semmi. A konklúziód? „Nekem ez sem megy.” „Velem van a baj.” Ez a folyamat szép lassan leépíti az önhatékonyságodba vetett hitedet (ahogy Bandura nevezte), és elvezet a tanult tehetetlenséghez (Seligman koncepciója). Elhiszed, hogy hiába próbálkozol, úgysem fog sikerülni. Pedig nem veled van a baj, hanem a kontextus nélküli, általánosított tippel, ami nem a te életedre lett szabva.

3. A toxikus pozitivitás mérge: A „csak akard eléggé” és a „gondolkozz pozitívan” üzenetek a legveszélyesebbek. Azt sugallják, hogy ha szomorú, frusztrált vagy motiválatlan vagy, az a te hibád, mert nem gondolkodsz „jól”. Ez elnyomja a valódi, negatív érzéseket, amik pedig fontos jelzések lennének arról, hogy valami nem működik az életedben. Bűntudatot és szégyent kelt benned ahelyett, hogy segítene feldolgozni a valós problémákat. Ahogy hazai szakértők, például Dr. Almási Kitti is gyakran hangsúlyozza, a látszatvilág nyomása alatt meg kell tanulnunk elfogadni és megélni a nehezebb érzéseinket is, ahelyett, hogy egy hamis pozitív mázzal kennénk el őket.

A megoldás nem több, hanem kevesebb (és más)

Jó, de akkor mit tegyél? A válasz coach szemmel nézve nem egy újabb recept vagy egy jobb videó. A megoldás a forrás megváltoztatása. A motivációt nem kívülről, hanem belülről kell táplálni.

A kulcs a váltás a passzív fogyasztásból az aktív cselekvésbe. A videók nézése passzív. Azt az illúziót kelti, hogy teszel valamit, miközben csak információt fogadsz be. A valódi változás apró, aktív lépésekkel kezdődik. Ahelyett, hogy megnéznél egy 1 perces videót a tökéletes edzésről, csinálj 5 fekvőtámaszt. Vagy 2-t. Vagy csak állj fel és nyújtózz egyet. Most. Azonnal. Ez a pici, megtett lépés sokkal többet ér, mint egy órányi motivációs tartalom.

A valódi önbizalom nem a sikeres jövő elképzeléséből fakad, hanem a jelenben megtett, bármilyen apró lépés sikerélményéből.

Fontos megkülönböztetni az inspirációt az instrukciótól. Egy sikertörténet inspirálhat, erőt adhat. De a vakon követett, kontextus nélküli instrukciók („így csináld a reggeled”, „ezt edd vacsorára”) ritkán működnek, mert nem veszik figyelembe a te egyedi helyzetedet. A coaching szemlélete pontosan erre épül. Az ICF (International Coaching Federation) által képviselt megközelítés a belső erőforrásaid mozgósítására fókuszál. Nem azt kérdezi, „mit kellene tenned?”, hanem azt, hogy „számodra mi működhetne?” és „miért fontos ez neked?”. Nem külső, instant megoldásokat ad, hanem segít megtalálni a saját, fenntartható válaszaidat. Mikor érezted utoljára, hogy egy megoldás tényleg a tiéd volt, és nem csak másoltad valakitől?

Kérdések, amiket tegyél fel magadnak a következő videó helyett

Amikor legközelebb azon kapod magad, hogy egy újabb „megváltó” videót akarsz elmenteni, állj meg egy pillanatra. Húzd le a képernyőt, vegyél egy mély levegőt, és a pörgetés helyett tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket. Lehet, hogy a válaszok sokkal többet fognak adni, mint bármilyen 30 másodperces tartalom.

• Mire van most valójában szükségem? Pihenésre? Egy pohár vízre? Mozgásra? Öt perc csendre? Vagy egy beszélgetésre valakivel, aki fontos nekem?
• Mi az a LEGKISEBB lépés, amit most, ebben a pillanatban megtehetek a célomért? Nem a legnagyobb, nem a legtökéletesebb. A legeslegkisebb. Egyetlen email elküldése? Egy oldal elolvasása egy könyvből? A sportcipő bekészítése holnapra?
• Mi működött nekem a múltban, amikor valami nehézbe vágtam bele? Milyen belső erőforrásaimra támaszkodtam akkor? Hogyan tudnám ezt most újra aktiválni?
• Hogyan tudnám megjutalmazni magam az erőfeszítésért, és nem csak a végeredményért? Mi lenne egy apró, jóleső dolog, amivel elismerhetném, hogy ma is próbálkoztam?

Ne a tökéletességet hajszold, hanem a haladást ünnepeld!

A motivációs videók a gyors, látványos, tökéletes eredmény illúzióját árulják. Ez az illúzió azonban a valóságban a kudarc, a frusztráció és az elégtelenség érzését táplálja. Mert az élet nem egy gyors vágásokkal teli klip. Az élet lassú, néha unalmas, tele van apró lépésekkel, botlásokkal és újrakezdésekkel.

A valódi, belülről fakadó motiváció nem egy képernyőről érkezik. Hanem abból az érzésből, amikor megteszed azt az egyetlen fekvőtámaszt. Amikor megírod azt az egy bekezdést. Amikor nemet mondasz valamire, ami nem szolgál téged. Ezek az apró győzelmek építik a valódi önbecsülést. Zárd be az appot. Tedd le a telefont. És tegyél meg egyetlen, apró lépést. Az többet ér ezer lementett videónál.